A Petőfi Irodalmi Múzeumban tavaly novemberben nyílt meg a Műfordítógép című kiállítás, amely abból a célból jött létre, hogy felhívja a figyelmet a még mindig kevésbé számon tartott munkára, a műfordításra. Az elmúlt években több fordítási munka is bekerült a köztudatba, például a Nádasdy Ádám készítette Dante-újrafordítás, illetve a Rozsban a fogó (korábbi címén Zabhegyező), amelyet Barna Imre fordított újra. A Műfordítógép hiánypótló kiállítás, amely megkísérli bebizonyítani, hogy műfordítókra valóban szükség van, és ez a munka is figyelmet érdemel.

Napról napra rengeteg szöveg vesz minket körül, és sokan hiszik, hogy a szövegeket csak úgy „kiveszik a fiókból”, pedig a fordítás mögött is rengeteg munka áll. Régóta fordítunk: a valaha létrejött első fordítás a Biblia volt – időszámításunk előtt 300-ban keletkezett a Szeptuaginta, vagyis héber Biblia görög fordítása. A magyar fordítás épp egyidős a magyar irodalommal, hiszen egyik legjelentősebb nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom eredetileg egy latin vers átköltése.

A kiállítás a gép motívuma köré szerveződik – a címen kívül az egyes szakaszok elnevezésein és a felhasznált elemeken is ez tükröződik vissza. Az első helyiségben Baranyai András falra festett illusztrációja ábrázolja magát a gépezetet, ahol a műfordítások létrejönnek, vele szemben pedig a fali akasztókon bukósisakok és munkaruhák lógnak, a „gyári munka” kellékei. Felettük a tárlat szakaszainak elnevezéseit olvashatjuk: Nyersanyag-feldolgozás, Tervezés, Szortírozó, Újrahasznosítás és Felügyeleti központ.

A Nyersanyag-feldolgozás szakaszba lépve megtekinthetünk néhány jelentősebb fordítást és szótárt az 1600-as évektől napjainkig, a falakon híres magyar műfordítók – Arany János, Kazinczy Ferenc, Szász Károly és Verseghy Ferenc – névjegyeinek kíséretében. A Tervezésben öt műfordító munkamódszerével ismerkedhetünk meg, a kiállított kéziratok mutatják be, hogy Füst Milán és Babits Mihály mindenféle papírra írt, ami a keze ügyébe került.

A Szortírozóban egy-egy vers különböző fordításait olvashatjuk, és szavazhatunk arra, amelyik a legjobban tetszik. Különösen érdekes, hogy a választékban a Google Translate megoldása is szerepel, és erre is szavazhatunk – habár feltehetőleg nem ezek vezetik a listát. A versfordítások mellett Rába György gondolatát olvashatjuk a falon: „A versfordítás a kör négyszögesítése”. Továbbá a kék falon fehér betűkkel áll Karinthy Frigyes Így írtok ti című kötetéből egy szórakoztató történet Ady: A Tisza-parton című versének fordításáról.

A következő teremben a gépi fordítás történetével ismerkedhetünk meg. A gépi fordítással 1950-ben kezdtek kísérletezni, és a teremben egészen a Google Translate szolgáltatásig olvashatunk arról, milyen módszereken alapulnak ezek a szoftverek. Megtekinthetünk egy képernyőfelvételt is arról, ahogy a Google Translate lefordít egy verset, azonban ezzel is bizonyítást nyer, hogy a gépi fordítás nem tudja helyettesíteni a műfordítást.

A befejező szakasz az Újrahasznosítás lehetőségét elemzi, tehát azt, hogy szükség van-e arra, hogy idővel újabb és újabb fordítások szülessenek egy műről. Magyar műfordítókat hallhatunk, amint videofelvételen beszélnek a munkájukról. A terem másik felében, a Felügyeleti központban pedig gyorsított felvételeken keresztül nézhetjük végig fordítók munkáját, így valós képet kapva az alkotások tényleges születéséről.

Ez a kiállítás mindenkinek szól, nemcsak a fordítóknak, hanem azoknak is, akiket a könyvek, az irodalom vagy a magyar kultúra érdekel. Különösen érdekes megoldásokkal találkozhatunk, hiszen a Google Translate-fordítás a versfordítások között mindenkit megmosolyogtat, és a Felügyeleti központ videofelvételein, amely a műfordítókat rögzíti munka közben, figyelemmel kísérhetjük a kutatási, a jegyzetelési és a fordítási munkát.

A kiállítás 2017. május 28-ig látogatható. Ha tehetitek, nézzétek meg!

További információ: https://pim.hu/hu/kiallitas/muforditogep

A képek forrása: https://pim.hu/hu/kiallitas/muforditogep