A blog a továbbiakban a http://forditoblog.blog.hu címen lesz elérhető. Tovább az új felületre »
Interjúalanyom Honti Kornélia, aki a Műegyetem Közlekedésmérnöki Karán végzős hallgató, és egy puszta véletlen sodorta a fordítói pályára. Bár kicsi kora óta szereti az idegen nyelveket, korábban nem ezen a területen képzelte el magát, ám utólag nagyon örül, hogy így alakult.
Melyik magyar írókat fordítják a legtöbbször más nyelvekre?
Készítettünk egy infografikát a külföldön kiadott legjelentősebb magyar szerzőkről.
Ha tetszett, nézd meg további infografikáinkat is:
http://forditoblog.blogspot.hu/search/label/infografika
Ha érdeklődsz a fordítás iránt, és szeretnél értesülni fordítással kapcsolatos programokról, akkor kövesd a Fordítóblog Facebook-oldalát!
Ha érdeklődsz a fordítás iránt, és szeretnél értesülni fordítással kapcsolatos programokról, akkor kövesd a Fordítóblog Facebook-oldalát!
A Petőfi Irodalmi Múzeumban tavaly novemberben nyílt meg a
Műfordítógép című kiállítás, amely abból a célból jött létre, hogy felhívja a
figyelmet a még mindig kevésbé számon tartott munkára, a műfordításra. Az
elmúlt években több fordítási munka is bekerült a köztudatba, például a Nádasdy
Ádám készítette Dante-újrafordítás, illetve a Rozsban a fogó (korábbi címén Zabhegyező), amelyet Barna Imre fordított újra. A Műfordítógép hiánypótló kiállítás,
amely megkísérli bebizonyítani, hogy műfordítókra valóban szükség van, és ez a munka is figyelmet érdemel.
Közismert városi legenda, hogy az eszkimóknak több száz
szavuk van a hóra. 1911-ben egy antropológus arról számolt be, hogy az eszkimó
nyelv négy szótőt különböztetett meg a hóra – azóta pedig lavinaszerűen
megemelkedett a legendák száma. Sőt, a legendát kifigurázó szatírák is születtek: Phil James
gúnyolódó gyűjtése egy ideje az interneten kering, amely néhány
nagyon különös eszkimó szót is felsorol, például megtalálható a listán a quinaya, azaz a
Husky ürülékével keveredett hó, a depptla, a poli(metil metakrilát)-ban
tartósított hó, amelyhez Johnny Depp hozzáért, és sokak kedvence, a MacTla,
vagyis a hóburgerek.
Lawrence Venuti fordítástudomány-kutató a The Translator's Invisibility című 1995-ös könyvében megállapította, hogy a fordítók láthatatlanok. A fordítástudomány nem kutatja a fordító személyét. Bár a kiadott könyvek impresszumában szerepel a műfordító neve, a szöveg valójában akkor jó, ha az olvasó nem veszi észre a fordító jelenlétét, hiszen ha felfigyel valamilyen magyartalanságra, akkor a fordító hibát ejtett. Szakfordítás terén pedig a fordító valóban láthatatlan – a nevét mindössze a fordítóiroda vagy a megbízó ismeri. Íme néhány érdekesség erről a láthatatlan szakmáról.